A 2002-ben alakult, állandó társulattal és alkotótársakkal működő Maladype Színház ún. független, azaz struktúrán kívüli társulat, amely állandó költségvetési támogatásban nem részesül, kizárólag pályázati forrásokból tartja fenn magát. Balázs Zoltán művészeti vezető irányításával létrehozott előadásaik (Jacques vagy a behódolás, Bolondok iskolája, Négerek, Empedoklész, Akropolisz, Vihar, Leonce és Léna) komoly szakmai visszhangot kiváltó, új színházi nyelvvel kísérletező produkciók, melyeket a szakma és a közönség jelentős díjakkal honorált (legjobb alternatív előadás, legjobb alternatív társulat stb.). A Maladypére jellemző sajátos színházi nyelv és gondolkodás a koncentrált műhelymunkára, az intenzív színészi együtt-létre és a közönséggel való folyamatos és közvetlen kommunikációra épít, és tudatosan törekszik különböző művészeti ágak (film, opera, tánc) ötvözésére. A társulat folyamatos és aktív kapcsolatot tart fenn a hazai és nemzetközi kulturális élet kiemelkedő alkotóival (Zsótér Sándor, Schilling Árpád, Claudio Collová és mások), akikkel rendszeresen hoz létre közös kulturális produktumokat.
Claudio Collovà 1985-ben, Palermóban szicíliai művészek (színészek, festők, táncosok, zenészek) egy csoportjával alapította meg a Cooperativa Teatrale Dioniso társulatot - mai nevén az Officine Ouragan társulatot -, amely a kezdetektől fogva a kísérleti színház területén fejti ki tevékenységét. Előadásaikat (melyek különböző inspirációs forrásokból - költészet, fotóművészet, festészet - táplálkoznak és erőteljesen fizikálisak) számos olasz és nemzetközi fesztiválon is bemutatták. Legutóbbi külföldi munkája a Hamlet - Album de Familie volt, Mueller és Shakespeare nyomán, a bukaresti Mic Színházzal közös produkcióban.
"Több alkalommal dolgoztam már a Woyzecken: Stuttgartban, Milánóban, a szülővárosomban, Palermóban, és végül most, Budapesten. Számomra a benne rejlő tartalom soha nem statikus, mindig mozgásban van, és különböző értelmezésekre ad lehetőséget. A figyelmemet ezúttal két karakterre, Woyzeck-re és Marie-ra összpontosítottam: csak ők jelennek meg a színpadon, megsokszorozva, mint egy Francis Bacon-triptichonon, egy olyan eseményláncolatban, amelyben már minden megtörtént és most felidéződik, mint egy pusztulás utáni tájképen. Minden megtörtént már, az eseménysorozat a végtelenségig ismétlődik, mintha Woyzeck egy örökké tartó víziójában lennénk. Amiről Büchner beszél, számomra azért is érdekes, mert Woyzeck hallucinációi minden ember sajátjai, így az enyémek is. És például Bacon figuráié is, aki ennek a munkának nagyon fontos inspirációs forrása." (Claudio Collová)
Szereplők:
Bakos Éva, Fátyol Hermina, Fátyol Kamilla, Lendváczky Zoltán, Orosz Ákos,
Páll Zsolt, Simkó Katalin, Tompa Ádám
Woyzeck-dal: Giacco Pojero, Nino Vetri
Asszisztens: Varsányi Kristóf, Mátrai Mirella
Produkciós vezető: Demeter Andrea