műhelybemutató
LABORHOTEL
A Krétakör idén nyáron átalakult, nevéből eltűnt a színház utótag, a társulat feloszlott, maga a brand maradt: egy kisebb, Gáspár Máté által irányított, elsősorban projektmenedzselésre szakosodott csapattal, s egy szabadúszó művészekből álló holdudvarral, amelyet Schilling Árpád hív össze aktuális terveinek megvalósítására. Színházi előadások létrehozása és repertoárjátszása helyett egyszeri és megismételhetetlen interdiszciplináris public art (közösségteremtő művészeti) akciók tervezése, szervezése és kivitelezése a cél, melyek megvalósulási helye lehet bármilyen közösségi tér, lakott vagy lakatlan épület, egy falu, egy kerület, egy város Magyarországon vagy külföldön egyaránt. Schilling első ilyen jellegű kísérlete 2006. júliusában a kapolcsi Művészetek Völgye programjában bemutatott A csillagász álma c. nemzetközi projekt volt, amelyben a sokszínű kulturális fesztiválnak helyet adó falvak lakóinak életéből, sőt közreműködésével jött létre egy filozofikus fantázia-játék. A második, az immár újjászerveződő Krétakör első nyilvános megnyilvánulásaként, a 2008. májusában a neves Párizs környéki befogadószínházban, az MC93 Bobignyben megvalósított A szabadulóművész apológiája volt. Ennek során a Franciaországban élő összes nemzeti kisebbség otthonául szolgáló külváros közösségeivel együttműködve,a Krétakör nemzetközi csapata saját kulturális otthonába hívta meg a különböző kultúrák képviselőit beszélgetni és együtt játszani a Párizs belvárosából kizarándokoló közönség tekintetétől követve.
2008. novemberében saját, újonnan szerzett bázisát lakja be a Krétakör. Legális squat lesz ez, egy félig felújított, félig lerobbant 600 nm-es helyiségben, egy budapesti bérház II. emeletén. A látogató egy laboratóriumba érkezik majd, ahol professzionális kutatók fogják elemezni egy hotel lakóinak ontogenezisét. Ebben a hotelben - a tervek szerint - az alkotók a ház és a kerület lakóit, közösségeit hívják játszótársakként maguk mellé, hogy a lét, s az együttlét kérdésein merengjenek. A Krétakör továbbra is kísérletnek, ha úgy tetszik work in progressnek tekinti a nyilvános megmutatkozást: egy módszer megismerésének és megismertetésének, egy készség elsajátításának, s egy kérdés megválaszolásának, hogy vajon képes-e több éves színházi tapasztalatait a köz hasznára fordítani, személyes fejlődésének egyetlen biztosítékaként.
A közösen eltöltött idő másik felében a látogatók szakmai beszélgetésen vehetnek részt, melynek során - többek között - a színház és filozófia kapcsolatának, a személyes „ön-írás", a nézők felé irányuló és a nézők felől érkező kommunikáció lesznek a vizsgált témák.